Sorsdöntő napok: tőrbe csalták a Hunyadiakat

Nekünk a forradalmat jelenti március idusa, de a Hunyadi-családra tragédiát hoztak ezek a napok. A kamasz Mátyás személyiségét pedig alighanem végérvényesen formálták az események. Most kezdődő sorozatunkban a visegrádi királyi palotához kötődő történelmi alakok sorsfordító napjait idézzük fel.

Ötszázhatvankét évvel ezelőtt, 1457 márciusában tragikus események változtatták meg végérvényesen a Hunyadi-család sorsát. Az apa, János alig több mint fél évvel korábban, 1456. augusztus 11-én halt meg Nándorfehérvárnál, így a család feje az idősebb testvér, László lett, aki novemberben megölette ellenlábasát, Cillei Ulrikot és magát neveztette ki országos főkapitánnyá. 1457 márciusában Budára csalták a fiatalabb testvért, Mátyást is – hiába volt a korábbi intelem, hogy egy helyütt ne tartózkodjanak saját birtokaikon kívül –, majd V. László (a mögötte álló, rivális főúri érdekszövetség biztatására) 14-én elfogatta a testvérpárt és híveiket. A Hunyadiak támogatóihoz még el sem juthatott ennek a híre, amikor Lászlót már árulás vádjával elítélték és március 16-án lefejezték a Szent György téren a budai várban.

V. László király ezután elhagyta Budát, magával hurcolva a tizennégy éves Mátyást. Előbb Bécsbe, majd Prágába mentek – az országban pedig Szilágyi Mihály, a Hunyadiak híveként fegyveres ellenállást hirdetett, meglehetősen kevés figyelmet tanúsítva, hogy mi lesz a túszul ejtett Mátyással.

A fiatalember heteken, hónapokon át ki volt szolgáltatva a királynak, s joggal tarthatott attól, hogy bármikor bátyja sorsára juthat. Mátyás olyan létbizonytalanságot tapasztalt meg éppen a legfogékonyabb korszakában, ami feltehetően nagy hatással volt személyiségére. Azt érezhette, hogy a fogságban csak magára számíthat, így a későbbiekben sem avatta be híveit teljes egészében hosszú távú terveibe (már csak azért sem, mert a jelek szerint sokkal nagyobb távlatokban gondolkodott, mint bárki a környezetében).

1457. november 23-án váratlanul meghalt V. László király Prágában. Az események továbbra is szélsebesen – ám a Hunyadiak számára már kedvezőbb irányba fordulva – követték egymást, s 1458. január 24-én a magyar nemesség Szilágyi Mihály hadseregének gyűrűjében megválasztotta a még mindig Prágában tartózkodó Mátyást királynak.

Belőle a magyar történelem egyik legismertebb, sikeres uralkodója lett, kivégzett bátyja, László pedig bevonult a nemzeti ikonok sorába, mint ártatlanul hóhér kezére adott balsorsú hős.