Sorsdöntő napok: Mátyás király halála

Kétnapos szenvedés után ötszázharminc évvel ezelőtt hunyt el Bécsben Hunyadi Mátyás, a magyar középkor utolsó nagy formátumú uralkodója. Tevékenysége már a kortársakat is megosztotta, s azóta is vitákat ébreszt, hogy politikája milyen hatással volt a magyar történelem folyamatára. Az apja „törökverő” volt, ő vajon miért nem ezt az utat választotta?

Egyszerre nagy reneszánsz, humanista uralkodó, ugyanakkor zsarnokoskodásra hajlamos, ha kell, saját híveivel is leszámoló, azokat keményen kézben tartó király – Hunyadi Mátyás tetteit, uralkodását meglehetősen széles palettán értékelték, s értékelik a történészek. Némiképp mindkét nézetnek igaza van, hiszen Mátyás roppant színes személyiség volt, a kortársakat ugyancsak meghaladó intelligenciával, s rendkívül kreatív feladat-megoldási képességekkel. Terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk rá, hogy egész életét bemutassuk, csak egy vele kapcsolatos sarkalatos kérdést villantunk fel.

A leggyakrabban hangoztatott vád, hogy elhanyagolta a török elleni védekezést, és energiáit kérészéletű nyugati hódításokra fecsérelte el, első pillantásra igaznak tűnhet, s a kortársak jelentős része is így gondolhatta. A csak később fekete seregnek nevezett zsoldos-kompániája valóban gyakrabban fordult meg Csehország és Ausztria gazdag városai táján, mint a Délvidéken a végvár-vonalnál, azonban ez a hatalmi politika reális helyzetfelismerésen alapult. Mátyás pontosan tudta ugyanis, hogy számára nyílt ütközetben legyőzhetetlen a szultáni sereg, a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom erőforrásait össze sem lehet hasonlítani. A törökök számára is elrettentő erővel bíró profi zsoldosok fegyverben tartása azonban nagyon sokba került, így Mátyás a nyugati hadjáratokkal fizette ki őket, s nem mellesleg közben kísérletet tett rá, hogy egy nagyobb politikai tömböt szervezzen, amely már képes lehet az oszmánok megállítására. Vagyis valójában harcolt a török ellen, csak nem ott és nem olyan eszközökkel, mint elődei és utódai, ám a halogató-elrettentő politika kétségkívül sikeresebbnek bizonyult a nyílt háborúnál.

Mátyás egyik nagy tragédiája az volt, hogy tetteinek racionalitását még a legközelebbi embereivel sem tudta megértetni, így politikája a halála után törvényszerűen elbukott. Hasztalan próbált dinasztiát alapítani, fia, Corvin János nem tudta elfoglalni a trónt. B-terve, hogy a Habsburgok kerüljenek a királyság és a török elleni harc élére, szintén kudarcba fulladt, csak egy emberöltővel később, Mohács után került erre sor – felemás módon, fél országban és egy összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben.