Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum Gyűjteményéből: Anjou-kori üvegpoharak

A középkori Visegrád város területén az 1950-es évektől kisebb-nagyobb megszakításokkal napjainkig folyó ásatások sok esetben igen egyedi leleteket is a napvilágra hoztak. Kiemelkedő jelentőségű leletanyag ismert a királyi palota és a mellette fekvő ferences kolostor körzete mellett a mai városközpontból, a Rév utca és a Fő utca által határolt telkekről is. Az utóbbi településrész a 14-15. századi város különösen sűrűn beépített és lakott része volt; a feltárt polgárházak és műhelyek mellett erre a területre lokalizálható a feltételezett késő középkori piactér három oldalról házakkal és házsorokkal övezett, a Duna felé nyitott térsége. A kutatások során ezekről a lelőhelyekről előbukkant igen nagy mennyiségű és változatos leletanyag nemcsak az egykori királyi székhely lakóinak anyagi és tárgykultúrájára világít rá, de fontos információkat szolgáltathat a középkori telek-és lakásviszonyok, a kézművesség és ipari tevékenység valamint a korabeli kereskedelem vonatkozásában is.

A Rév utca 4. számú telek területén folytatott kutatások során két késő középkori kőépület mellett, a külső udvarszintbe mélyítve több, a 14. század első felére keltezhető szemétgödör is előbukkant. A gödrök betöltésében a konyhai, illetve asztali kerámiaedények mellett nagyobb számú öntőtégely, pénzérmék, vas tőr, csont játékkockák-és zsetonok, számszeríjdió, ruhadíszek, övcsatok és egyéb használati tárgyak, illetve kisleletek mellett jelentékeny számú üvegtöredék is volt. A gondos restaurálás során derült ki, hogy a leletegyüttes változatos formagazdagságú, több különböző típusba sorolható üvegpoharat, csészét és palackot egyaránt tartalmazott.

Az üvegleletek döntő többsége velencei importáru. Ezek között megtalálható a peremen kék színű fonalrátéttel díszített ún. optikai díszes pohár, a kiszélesedő nyakkal, erősen gömbölyödő alsó résszel rendelkező jellegzetes velencei csésze, valamint a kettős kónikus palack is. A töredékek többsége cseppes poharakhoz tartozik. Utóbbiak közül megemlíthető egy színtelen fonalrátétes díszítésű, csipkézett talpszegélyű cseppes pohár, oldalán három sorban elhelyezkedő, csepp formájú díszítéssel, valamint egy, a peremindításnál körbefutó, fonalrátétes díszítésű, hat cseppsorral ellátott csipkézett talpszegélyű darab. Kiemelkedő darab egy zománcfestéssel (email-technikával) díszített pohár perem és oldaltöredéke, amelynek eredeti magassága sajnos nem rekonstruálható. A képmezőt felülről fehér színű pontsor és egy aranyszínű sáv zárja le. A pohár oldalát pávaalakok díszítik, amelyeket színes (leveles-bimbós) virágminta határol. A lelet közeli párhuzamaként egy, a németországi Mainzban talált pávaalakos pohár említhető meg. A többségében a 13-14. századra keltezhető, kiszélesedő szájú, hengeres testű, vékony oldalfalú, színtelen vagy halványan színezett üvegmasszából készült email-díszítésű poharak egész Európában megtalálhatók és a közel-keleti iszlám üvegművesség hasonló termékei mellett az asztali üvegáru igen reprezentatív, sajátos csoportját alkotják. A középkori Magyarország területéről zománcfestéses poharak viszonylag kis számban ismertek, többek között Budáról és Pozsonyból.

A talált darabokhoz elsősorban a Visegrádon feltárt 14. századi üvegleletek kínálkoznak párhuzamként. A város területéről megemlítendő a mai római katolikus templom előtt folytatott megelőző ásatás során 1981-ben talált velencei import edényekből álló együttes, illetve a ferences kolostor kerengőudvarán feltárt Anjou-kori épületrészek ásatásakor lelt, két különböző pohárhoz tartozó zománcfestéses töredék.

A fentebb ismertetett leletek zöme nem Visegrádon, de még csak nem is Magyarországon készült, hanem különböző kereskedelmi útvonalakon keresztül jutott a településre. A 14-15. században ugyanakkor jelentékeny mértékű üvegkészítés is folyt a településen. A városközpontban, a feltételezett piactér északi oldalának szélén, egy a 14. század második fele és a 15. század első fele közti időszakból származó üveghuta objektumai bukkantak elő. Központi részén ovális kőfelület (az olvasztókemence része), e mellett pedig kerek gödör volt; a gödörből és környékéről nagy számban került elő tömbösödött üvegolvadék, cserepek, olvadt-salakos üvegdarabok egyaránt. A hutához nem köthető kőépület, valószínűleg szabadon, vagy faépület, esetleg féltető alatt állt.

A Rév utcában feltárt 15. század végi üveghuta egyedülálló a magyarországi régészeti leletanyagban, de európai szintű érdeklődésre is számot tarthat. A négyhelységes, 29×10 m-es, 130 cm vastag falakkal rendelkező téglapadlós épületet a 15. században alakították műhellyé. Korabeli funkcióját tekintve egy műhelypárból, vagyis két műhelyből állt, amelyek két-két helységből álltak. Ezekben egy-egy nagyméretű hutát alakítottak ki. A szélső helységekben olvasztó, vagy üvegkészítő kemencék álltak. A temperálást, hűtést az ezekkel szomszédos, belső helyiségekben felépített, négyzetes kemencékben végezték. A leletegyüttes igen jó állapotban maradt meg, ennek köszönhetően a gyártás egész folyamata részletesen rekonstruálható, így igen jelentős ipartörténeti emléknek is számít.  További jelentőségét a fentieken túl az adja, hogy írásos források alapján nagy valószínűséggel nevesíteni lehet egykori tulajdonosát is. 1490-ben ugyanis Mátyás király halálakor felesége Beatrix Esztergomba költözött; a királyné ottani lakosztályához unokaöccse, az esztergomi érsek, János, visegrádi üveges mestertől 5000 darab ablakszemet rendelt. Nem kizárt az sem, hogy János mester a visegrádi királyi palota reprezentatív, nagy ablakaihoz is szállított korábban üveget.

Kováts István

Ajánlott irodalom:

3. Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon. (BTM Műhely 3.) Budapest Történeti Múzeum, Budapest, 1991.

Koller Bea-Polgár Balázs: 13-14. századi emailos díszítésű üvegpoharak a középkori Magyarországról. In: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 16. (2010) 41-54.

Kováts István-Mészáros Orsolya: Válogatás a késő középkori Visegrád város leletanyagából. In: In medio regni Hungariae. Régészeti , művészettörténeti és történeti kutatások „az ország közepén”. Benkő Elek-Orosz Krisztina (szerk.). Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Budapest, 2015, 647-663.

Mester Edit: Középkori Üvegek. Visegrád Régészeti Monográfiái 2.  Buzás Gergely (szerk.) Mátyás Király Múzeum, Visegrád, 1997.

Mészáros Orsolya:15. századi városi üvegműhely és környezete Visegrádon. In: Benkő Elek–Kovács Gyöngyi (szerk.): A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon. MTA Régészeti Intézete, Budapest,2010, 675–689.

Restaurátor: Grósz Zsuzsanna

Fotó: Sarkadi Gergely, Szabó László

Rajz: Molnár Éva

« Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum Gyűjteményéből: Tűzfegyverek a hódoltság korából

Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum Gyűjteményéből: Visegrád legkorábbi keresztény emlékei »