Jelentés a Visegrád, Sibrik-domb lelőhelyen 2019-ben végzett tervásatásról

lelőhely-azonosító: 32382

PMKH Érdi Járási Hivatala PE-06/OR/1203-2/2019. számú engedélye és

PMKH Érdi Járási Hivatala PE-06/KTF/6407-4/2019. számú engedélye alapján

A lelőhely nyugati szélén, az 1970-es években feltárt területtől délre nyitottuk meg az idei szelvényeinket. Az volt a célunk, hogy a napjainkban is látható, műemlékileg konzervált, római kori négyzetes toronytól délre, a táborfalon kívül fekvő területen tereprendezést végezzünk, a régebbi ásatások földdepóit detektorral átvizsgáljuk, valamint a táborfalat és külső erődítményeit feltárjuk. Első lépésként mintegy 20 m hosszú szakaszon munkagéppel távolítottuk el a 100-120 cm vastag feltöltést, amely főleg a 20. század közepéig itt álló két építmény bontási törmelékét valamint használati tárgyainak maradványait tartalmazta. Ezt követően kézi erővel folytattuk a rétegek bontását.

A vizsgált terület egy részén az újkori-legújabb kori bolygatás miatt régészeti jelenségeket nem tudtunk megfigyelni, de a 137, 138, 2019/1, 141, 142, 144, 145. szelvények területén megőrződött az erőd fala, két külső torony, valamint a táborfalon belül egy középkori talpfás ház maradványa is. Az ásatás 4 hete alatt a megnyitott szelvényekben (kb. 200 m²-en) 51 jelenséget regisztráltunk. A megmozgatott földet – állandó fémkeresőzés mellett – a szelvények közelében helyeztük el, mert az ásatás befejezésekor ezzel töltjük vissza a terület. Külön deponáltuk a munkálatok során napvilágra került kő- és a téglaanyagot is. A munkák befejezésekor – geotextiles takarás után – megfelelő vastagságú földréteggel borítottuk be a falakat úgy, hogy a fagy ne tehessen kárt bennük, valamint az egész évben látogatható, nyitott és őrzés nélküli területen biztosítsuk a balesetmentes környezetet.

Tudományos szempontból jelentős felfedezésnek számít a 12 m hosszan feltárt római kori táborfal mintegy 5 m-es szakaszán megfigyelhető középkori (11-12. századi) átépítés és az ehhez a falszakaszhoz csatlakozó, sarkán lizénával megerősített, kváderkövekből épített négyzetes torony. Valószínűleg ekkor bontották vissza a korábban itt álló római kori U-alakú torony falait a járószintig és a középkori torony osztófalának alapozásaként használták fel. A középkori torony külső falának mintegy 1 m mély alapozási árkának készítésekor vesszőlenyomatos paticsdarabokat tartalmazó réteget és római kori tetőomladékot vágtak át. Másik érdekesség az erőd belterületén, a várfaltól kb. 1 m-re elhelyezkedő, középkori (talán 12-13. századi) talpfás, földfelszínre épített ház maradványa, amely a szántott réteg alatt kb. 5-8 cm-rel jelentkezett. A sárga agyagos járószinten 30-40 cm széles alapozási árkokkal jelentkező építményhez csak minimális leletanyagot köthetünk. Sajnos a bemutatott jelenségeket idén csak részben tudtuk feltárni, ezért jövőre mindenképpen folytatni szeretnénk itt a munkát.

A leletanyag a korábbi években tapasztaltakhoz viszonyítva kisebb mennyiségű (228 zacskó), nagy része a bolygatott rétegekből származó újkori-legújabb kori kerámia és vastárgy, valamint állatcsont volt. A csekély számú római kori (dörzstál, mázas, házikerámia) töredék mellett elsősorban Árpád-kori főzőedények darabjai láttak napvilágot. A fémkereső műszer folyamatos használatának köszönhetően ólomdarabok (olvadék, öntvény), bronztárgyak (veret, hagymafejes fibula, lemezdarabok) és kb. 60 db érem került elő – többségében 4. századi kisbronzok. A vasból készült tárgyak szögek különböző pántok töredékei voltak. Az építési törmelékből kváderkövek, faragott kőtöredékek, őrlőkövek mellett állatnyomos téglatöredékek is napvilágra kerültek.

Munkatársak: Buzás Gergely, Tolnai Katalin. Konzulens: Ottományi Katalin, Szőke Mátyás. Külön köszönjük dr. Kovács Gergely és Molnár Gergely munkáját és az ásatás lebonyolításához nyújtott önzetlen segítségét. Ugyanígy köszönjük a Pilisi Parkerdő Visegrádi Erdészetének, hogy a földmunkák kivitelezésében valamint a szerszámaink ideiglenes tárolásában segítséget nyújtott.

A feltárt objektumok geodéziai, illetve térinformatikai rögzítését Harmath András, Tolnai Katalin valamint Lóki Róbert végezte. A teljes leletanyag a Mátyás Király Múzeumban került elhelyezésre, ahol már a feltárással egy időben megkezdődött a tárgyak tisztítása, konzerválása, amelyet Grósz Zsuzsanna és Herceg Zsuzsa restaurátorok végeznek – munkájukat ezúton is köszönjük.

Az ásatást szakmai munkájával segítette: Buránszki Nóra, Csippán Péter, Fieszl József, Kocsis Anita, Kováts István, Máthé Genovéva, Molnár Erzsébet, Novotnik Ádám, Olgyay János, Rétfalvi Teofil, Sarkadi Gergely, Schilling László, Szabó Balázs Sándor. Jelen voltak: Dr. Erdősi László Gábor, Kersánszki Kamilla, Kürti Boróka, Midrák György, Nagy Sarolta, Polyák Emília egyetemi hallgatók. Külön köszönet illeti önkénteseinket: Ambrus Gabriellát és családját, Berényi Róbertet, Jámbor Kevét, továbbá a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium, a Veress Péter Gimnázium, az újpesti Babits Mihály Gimnázium és a csákvári Esterházy Móric Általános Iskola diákjait. Segítőink voltak még: Anda Zalán, Horváth István, Kocsis László és Pálinkási Hunor akik a fémkereső lankadatlan használatával hozzájárultak az apróleletek számának gazdagításához.

Visegrád, 2019. november 13.

Boruzs Katalin

ásatásvezető

Az ásatás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

www.nka.hu