Benedetto da Maiano újonnan előkerült visegrádi oltára
Categories: Bible
A 15. századi visegrádi ferences kolostor templomának jelenleg zajló feltárása során egy egészen különleges lelet együttes került elő, amely egyszerre tárja elénk a középkori Visegrád csodálatos gazdagságát és a törökkori háborúk borzalmait.
A Várkapitányság ZRT. által vezetett „Visegrád Reneszánsza” fejlesztési program keretében, a Magyar Nemzeti Múzeum által, Buzás Gergely régész, visegrádi múzeumigazgató vezetésével végzett feltárás során, a templom főoltára előtt egy kripta került elő. Az ásatás első szakaszában templom szentélyének több mint száz darab későgótikus boltozati bordáját találtuk meg a kriptába omolva. E kőfaragványok lehetővé tették a 15 század végén épült hálóboltozat egykori szerkezetének pontos rekonstrukcióját. A bordák kiemelése után, a bedőlt kriptaboltozat téglái alatt előkerültek a kriptalejáratot egykor fedő kőlapok összetört darabjai, valamint a templom gótikus, mérműves ablakainak kő- és üvegtöredékei. Hatalmas meglepetést okozott azonban, hogy közülük számos, fehérmárványból, gyönyörűen faragott reneszánsz szobortöredék is előbukkant, köztük két, jórészt épségben maradt, kerubfigurával díszített szoborkonzol is. Ezek a szobrok egykor a templom főoltárát díszítették, és az 1480-as években, Mátyás király megrendelésre készítette a firenzei quattrocento szobrászat egyik vezető mestere, Benedetto da Maiano. Ilyen minőségű és ilyen jó állapotban fennmaradt itáliai reneszánsz műalkotások régészeti feltárásból még soha sem kerültek elő hazánkban. Megtalálásuk szemléletesen bizonyítja, hogy az egykori visegrádi királyi központ, részben máig föld alatt rejtőzködő romjai még milyen hihetetlen értékeket rejtenek magukban.
Ezt a csodálatos középkori visegrádi templomot, akárcsak az egykori királyi központ többi épületét, a török hódítást kísérő háborúk pusztították el és tüntették el a föld színéről, minden művészi gazdagságával együtt. Ezeknek a tragikus eseményeknek is megőrizte emlékeit a ferences templom kriptája, ugyanis az összetört oltár és sírkövek töredékei között három holttest, két férfi és egy nő csontmaradványai feküdtek. Őket nem szabályosan temették el, hanem a templomberendezés és a betört ablakok törmelékével együtt csak behajították a gödörbe. A nő koponyáját egy éles fegyver vágta át, és mellettük számos kilőtt ólom puskagolyót is találtunk, valamint egy fegyverek által kilyuggatott réztálat is. Mindez arra vall, hogy feltehetően az 1540-es évek első felének harcai során a templom nem csak a fosztogatásnak és az esztelen rombolásnak, hanem egy véres harci összecsapásnak és öldöklésnek a színhelye is lehetett. Ennek maradványait, a holttestekkel együtt, nem sokkal később a szentély beszakadt kriptájába beszórva takarították el. A templom falai és boltozatai ekkor még bizonyosan álltak, azok csak az 1544-es török foglalást követően, a végleg elhagyott épület tetőzetének lepusztulása után omolhattak be, évszázadokra maguk alá temetve a középkori Visegrád egykori gazdagságának és borzalmas pusztulásának emlékeit, amit most a régészek ásója újra napfényre hozott.
A visegrádi reneszánsz oltártöredékekről és a feltárás részleteiről a Pazirik Informatikai Kft. alábbi videójában további részletekkel ismerkedhetnek meg: