Viktorin József (Jozef Karol Viktorin) katolikus pap, irodalomszervező, kiadó, közíró, mecénás a Nagyszombat (Trnava) melletti Zavar (Zavar) községben született 1822. március 12-én.
1847. januárjában szentelték pappá. Több helyen szolgált, majd 1866-ban nevezték ki visegrádi plébánosnak. Az egyházközség épületeinek rendbehozatala mellett utakat építtetett a fellegvárba, országos hírű ünnepség keretén belül felavatta az általa emeltetett Zách Klára keresztet.
Szóban és írásban kérte Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter közbenjárását a visegrádi vár helyreállítása érdekében, majd felkereste a hazai régészet és műemlékvédelem legkiválóbb szakembereit, Ipolyi Arnoldot, Rómer Flórist, Henszlmann Imrét is. Kitartó fáradozásának is köszönhető, hogy a kormány 1872-ben jelentős anyagi támogatást adott a vár helyreállításához.
Viktorinban tisztelhetjük múzeumunk névadóját. Eötvöshöz írott 1870. július 15-i „Második emlékiratában” így írt:
“ Lenne pedig, véleményem szerint ezen Salamontoronyból keletkezendő épület legczélszerűbben régiségtárrá átalakítandó, a mely régiségtár mint a pesti Nemzeti Museum fiókja, különösen azon tárgyak menhelyeül szolgálna, a melyek Nagy Lajos és Korvin Mátyás fényes korszakára vonatkoznak, és azért is »Korvin Mátyás régiségtárának« nevezetét viselhetné.”
Viktorin 1872-ben magyar és német nyelven is megjelent „Visegrád hajdan és most”, „Visegrád einst und jetzt” című könyvében nemcsak a település múltját foglalta össze, hanem az általa megindított mozgalom legfontosabb eseményeit és azok dokumentumait is.
Viktorin József 1874 július 20-án hunyt el, végakaratának megfelelően visegrádi temetőkápolna közvetlen szomszédságában helyezték örök nyugalomra.
Gróf Péter