Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: A Visegrád-lepencei agyagszobrocska

A Gabcikovo–Nagymaros (visegrádi) vízlépcső építését megelőző régészeti leletmentések során 1986-87-ben Visegrád–Lepencén folytatódó kutatások során került felszínre egy agyagidol.

A lelőhely a Lepence-patak jobb partján, a pataktól mintegy 150 m-re a 11-es főközlekedési út mellett fekszik. A 87/VIII. szelvényben elkezdődött rábontás során a felszíntől 20 cm-re római hamvasztásos sír foltja került elő. A sír tetejét már szántással megbolygatták. Mellékletei kerámiatöredékek és egy törött mécses, A sírban egy ép vaskés és érem is volt.

A római sír alatti kb. 30 cm vastag réteget lefejtve, nagyobb paticsfelület tűnt elő. A szelvényfalból, illetve közvetlenül mellette agyagcsörgő maradványait találtuk meg. A gömbformát a csákány belyukasztotta, így jól megfigyelhetőek voltak a benne lévő, kissé rózsaszínűre színeződött kavicsok. A csörgő mellett fogójával lefelé edényfedő feküdt, vörösbarnás színű, enyhén kúposodó agyagkorong, amelynek felső részén fogantyú és nem szimmetrikus elrendezésben négy, kis hurkafül ült. A fogantyú sérült; hozzátartozó kis töredékek alapján stilizált állatfej formájú lehetett. A paticsréteg tisztítása során több, kevésbé jellegzetes edénytöredék is előkerült, edényfenék, vízszintes helyzetű, durvább fül és a szelvény ÉNy-i végénél kisebb réztárgy, erősen oxidálódott csövesgyöngy töredéke. A paticsréteghez tartozott agyag szövőszék nehezékek csoportja. A 28 darab felső harmadában átfúrt kúpos, illetve gömb alakú vörösesbarna agyagtárgyak egy kupacban feküdtek. Csak a következő évi ásatások során derült ki, hogy a paticsréteg folytatódik és a lelőhelyen egy összedőlt ház maradványaira bukkantunk. A magányos építmény É-D-i tájolású, H: 5,6 m, Sz: 3,4 m. A háznak épületszerkezeti jellegzetességei nem voltak, a bejárat helyét keményre taposott felület mutatta. Összedőlt paticsfal maradványok látszottak a ház foltjában.

A leletanyag alapján a lelőhelyet a Lengyeli kultúra idejére tehetjük. Bár a kerámiaanyagban kevés a jellegzetes forma, az egyenes peremkiképzésen kívül a fülek megformálása jellegzetes, mégis a két edényfedő és a kis bütyökdíszes perem alapján egyértelmű a tárgyi emlékanyag kulturális hovatartozása. A kerámialeletek sajátosságai alapján a Lengyeli kultúra III. fázisához köthető időszakról beszélhetünk. A lelőhely különössége, hogy magányos épületről van szó. Így a kunyhóban és körülötte talált leletanyag összessége is figyelembe vehető. Ezek alapján az itt élő(k) szőni-fonni tudó ember volt, szerszámait állatcsontból és kőből készítette, használt obszidiánt is (az egyik római sír bontása során obszidián pengére bukkantunk.) Még rézszerszáma is volt. Edényeihez fedőket használt. Ezenfelül azonban különlegessé teszi őt két „kultikus” tárgya. A házban talált csörgő és a falakon kívül előkerült idol alapján feltételezhetjük, hogy egyedül élő emberünk szerepe közösségen belül és kívül felértékelődhetett. A háztól nem messze lévő nagyméretű kövek közt lévő Ny-K-i tájolású, szokatlanul nagyméretű állatkoponya, és szárnyas csontok eltemetése a ház körül is erre utalhat.

A továbbiakban az idolról lesz szó. A 86/IV. szelvény melletti kutatóárokban, 35-40 cm mélyen égett, elszenesedett fás réteg jelentkezett, 65 cm mélységből került elő a kis agyagszobrocska. A 9,5 cm magas lécidol teljes épségben bukkant elő és férfit ábrázol. A jobb oldalán bemélyítés, ”zseb” van, ami nem látszik sérülésnyomnak. A nemi szerv környékén több, kisebb csorbulás. Az idolon nincsenek kidolgozott részek, az arcábrázolás teljesen hiányzik. A karok kis bütyök formával jelzettek. A nemi szerv hangsúlyozott, de nincs erekcióban, helyzete szerint egészen közelre került a szintén teljesen stilizált lábakhoz és alkotója szándéka szerint csak a férfi jelleg bizonyítására készülhetett. A láb formája analógiák nélküli. Míg a hasonló időszak női szobrainál a lábfej legtöbbször a talpán áll, a lepencei szobor két stilizált lábfeje legömbölyített és kissé terpeszt mutat. Ugyanakkor könnyen belátható, hogy az egész szobor fallikus szimbólum. Önálló figura, tartozékok nélkül, mivel „saját lábán nem áll meg”, valójában csupán marokra fogható tárgy.

Az idoltól kb. 80 cm-re előkerült egy kis rézár, négyzetes átmetszetű, kovácsolt, kissé szabálytalan görbületű tárgy; sérült felületén kiváló állapotú fémanyagot mutat. Az idol egészében egyelőre analógiák nélküli. A lengyeli típusú formák közt nem találunk párhuzamokat sem formai, sem tartalmi vonatkozásban.

Gróh Dániel, régész

« Újra nyit a visegrádi palota

Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum Gyűjteményéből: Római kori mécsesek »