Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: Passió jelenettel díszített korsó

A kerámia tárgyakra többnyire csak használati cikként tekintettek az emberek, bár ebből az anyagból is készültek értékes műalkotások már az ókorban is. A díszes kerámia tárgyak alkotói azonban általában névtelenek maradtak, s legfeljebb azt sejthetjük, műhelyük hol működhetett egykor. A reneszánsz előretörésével azonban a művészi kidolgozású kerámiák iránt is megnőtt az idény.

Paul Preuning műhelye a 16. század közepén, második felében működött Nürnbergben, s látványos, polichróm mázas korsói, kancsói messze földre eljutottak, keresettek voltak. Az arányos, szépen tagolt edények fő vonzereje az volt, hogy rajtuk préselő formából az edény falára nyomott alakok, jelenetek voltak láthatók, amelyeket különböző mázszínekkel látványosra is színeztek. Az egyes jeleneteket fehérre mázazott agyagszálakkal kirajzolt építészeti tagozatokkal választották el egymástól. Ezek a fehér mázas keretek – melyekből olykor indák, levelek is kiágaztak – talán a legjellegzetesebb jellemzői Paul Preuning kerámiáinak.

Az edényeken látható jelenetek egy része világi jellegű, akár profán ábrázolás volt (pl. muzsikus, különböző állatok, címerek, meztelen Éva szarvassal), más részük vallásos témákat jelenített meg, leggyakrabban a Passiót.

A különleges korsók, kancsók megbecsült tárgyak voltak, számos közülük fennmaradt és múzeumi gyűjtemények értékes darabjaivá váltak idővel, más darabok már használat közben eltörtet és földbe kerültek. Így történt azzal a korsóval is, amelynek töredékei a visegrádi Fellegvár ásatásai során kerültek napvilágra.

A mintegy 24 cm magas korsó zöld, sárga és fehér mázas volt. Csupán talpa, öblös teste, tagolt nyaka és három agyaghurkából összesodort fülének töredéke maradt meg. A korsó zöld mázas testét rátett fehér agyagszállal kirajzolt, fejezetekre támaszkodó árkádívek osztották négyfelé, s három árkád alatt plasztikus alakok sorakoztak. Közülük csak az egyik maradt meg: egy enyhén jobbra forduló, fehér ruhás, sárga köpenyes, aranyhajú, glóriás figura. A negyedik árkádív alatt illeszkedett a fül, ezért itt nem volt plasztikus minta.

Hasonló, Paul Preuning műhelyében készült kancsó került elő Győrben is, ezen a darabon három árkádív alatt a feltámadt Krisztust, és a sírt őrző két alvó katonát ábrázolták. Ugyancsak figyelemre méltó az Iparművészeti Múzeum Preuning kancsója is, amelyen a Passió jelenet egyes szereplői láthatóak: Krisztus a kereszten, alul Mária és János evangélista, és a fül melletti két mezőben a két latort ábrázolták. A Krisztus keresztjétől balra álló Mária megformálása, ruhája, kéz- és fejtartása nagyon hasonlít a visegrádi korsó alakjára, szinte annak párdarabja. A visegrádi Preuning korsó is hasonló préselő formákkal készülhetett, és a három mezőben a Passió szereplői lehettek: Jézus, Szűz Mária és Szent János evangélista. A visegrádi korsóból sajnos csak ez az utóbbi alak maradt meg.

Paul Preuning működésének időszaka Visegrád történetében már a török hódoltság korára esik. Azonban a hosszú oszmán fennhatóságot a 16-17. század fordulóján egy 10 éves keresztény uralom szakította meg. 1595-ben, a 15 éves háború kezdeti szakaszában az előrenyomuló keresztény csapatok vissza tudták foglalni Esztergomot és Visegrádot, s a két erősség 1605-ig keresztény kézen is maradt. Az ekkoriban a várban szolgálatot teljesítő keresztény tisztek egyike hozhatta magával új állomáshelyére a Passió jelenetes korsót.

Kocsis Edit

régész

MNM Mátyás Király Múzeum

« Sorsdöntő napok: Mátyás király halála

Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: Arcos pohár csörgő karikákkal a fülén »