Előzetes jelentés a Visegrád, Sibrik-dombon 2018-ban végzett tervásatásról

Boruzs Katalin – Merva Szabina – Szabó Balázs Sándor:

Előzmények A lelőhely régészeti kutatása több mint 60 éve, az 1950–es években kezdődött. A ’70–es években Soproni Sándor és Szőke Mátyás szondázással és nagyobb felületre kiterjedő feltárással meghatározta a 320–as években épült erőd alaprajzát, 3 római kori és 3 középkori építési periódust különítettek el. A kutatások újraindításában fontos szerepet játszott az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a mainzi Römisch-Germanisches Zentralmuseum és a bécsi Zentralanstalt für Meteorologie und Geodynamik együttműködése keretében 2010–ben végzett geofizikai felmérés. A korábbi ásatások és a 2010-es adatok összesítő térképének elkészítése után 2013–ban végzett hitelesítő ásatás, majd az azt követő tervásatások során (2014, 2015, 2017) bebizonyosodott, hogy az erődítmény belterülete még rengeteg érdekességet rejt magában, ami a lelőhely periodizációjáról alkotott képünket nagymértékben árnyalhatja. (1. kép) A Mátyás Király Múzeum egyik kiemelt tudományos programja a római castrum és (kora) középkori központ, valamint a kontinuitás kérdésének szisztematikus kutatása, így célszerűnek tűnt a – több intézmény és kutató együttműködésén alapuló – projekt keretében feltárandó szelvények határait kiterjeszteni és az 1970-es években megkutatott területekkel egységben kezelni és értékelni az elért eredményeket. Ennek érdekében 2017 óta a két feltárt terület között jelöltük ki szelvényeinket, amelyek keletről kapcsolódtak a Soproni Sándor és Szőke Mátyás által feltárt szelvénysorhoz, illeszkedve annak szelvényhálójába. 2018 tavaszától folyamatos az erőd belterületének, valamint közvetlen környezetének (elsősorban a déli táborfalon kívüli résznek) múzeumbarát fémkeresőzése is.

A 2018. év eredményei Az ásatás 4 hete alatt a megnyitott 6 db 5×5 m-es szelvényben 71 objektum került feltárásra: egy kőfalú épület északnyugati helyisége, 3 földbe mélyített ház cölöphelyekkel és kemencékkel, 4 tűzhely maradványa, 2 kis árok részlete, 16 kisebb gödör, 9 tárológödör, 14 cölöphely és 2 szabadban álló kemence. (2-4. kép) A felső réteget (kb. 30-45 cm), ami a 19-20. századi szőlőművelés miatt teljesen kevert, keményre tömörödött, gépi erővel bontottuk meg. A megmozgatott, mintegy 100 m3 földet – állandó fémkeresőzés mellett – a szelvények közelében helyeztük el, mert az ásatás befejezésekor ezzel töltjük vissza a terület. Külön deponáltuk a munkálatok során napvilágra került kő- és a téglaanyagot is. Tudományos szempontból idén a legjelentősebb eredmény a római korban épült, habarcsos kőfalú épület északnyugati helyiségének (128. obj.) feltárása és az északi fal további (keleti) szakaszának dokumentálása volt. (5. kép) Ezzel korrigáltuk a talajradaros felvétel alapján egyhelyiséges, 5 m széles, kb. 20 m hosszú kaszárnyának feltételezett építmény alaprajzát. Az idei ásatás során kiderült, hogy ez egy több helyiséges építmény, melynek keleti részét az erózió és/vagy kőbányászat szinte teljesen megsemmisítette, mivel az épület alapozásakor a domb természetes vonalát követték, így a nyugati és keleti fal zoklija között kb. 50 cm-es szintbeli eltérés van. Ebből (is) következik, hogy a nyugati oldalon jó állapotban, az alapozási kiugrás felett 2, helyenként 3 kősorig fennmaradt a fal, míg a keleti oldal az alapozásig lepusztult, itt felmenő falat már nem találtunk. Az építkezéshez helyi vulkanikus (andezit) és erdei vagy görgeteg követ használtak. Valószínűleg néhány másodlagosan felhasznált mészkő is lehetett a falban, mert a nyugati oldalon egy kisebb oszlop lenyomata őrződött meg a habarcsban. Az északnyugati saroknál, a falaktól kb. 70 cm-re talált cölöphelyek arra utalnak, hogy az épületet tornác vette körül. A feltárt helyiség 4.2 m széles, hossza egyelőre nem meghatározható – elképzelhető, hogy a déli fala a 2014-ben és 2018-ban kutatott területek között helyezkedik el. (6. kép) Az épület római kori funkcióját pontosan meghatározó leletanyag nem került elő, a mintegy 50 bronzérem mellett hagymafejes fibula, vaskések és –szegek, házikerámia töredékek köthetők az objektumhoz. (7-8. kép) A középkori használatra utal az itt talált 3 vas mérleg, ólomsúly és a 2 ezüst denár: I. László (1077-1095) és II. Adalbert érsek friesachi verete (1170-1200). (9-10. kép) Az eddigi eredményeink azt mutatják, hogy az államalapítás kori ispánság kiépítését megelőzően tereprendezés, planírozás történt. Ehhez a jelenséghez köthető számos olyan objektum, mely – a radiokarbon vizsgálatok tanulsága szerint – a 10. század végi építkezések idején még nyitva lehetett (tárológödrök, gödrök, alapárkok), vagy romos állapotban találhatták az újonnan érkezők. A feltételezést egy 2014-2015-ben feltárt kőépület falának kiszedett alapárka és habarccsal, ill. nagy mennyiségű állatcsonttal való betömködése bizonyítja, emellett (bedöntött?) paticsfalomladékok és habarcs nélküli terméskövek, olykor kváderkövek, melyek gyakorta előfordulnak korábbi objektumok másodlagos, szándékos betöltéseként. Feltételezhetően azt a földfelszínre épített épületet is ekkor tehették a földdel egyenlővé, melynek agyaggal tapasztott, kiégett, vesszőfonatos falazatának omladékát idén sikerült teljes egészében kibontani s dokumentálni. (11-12. kép) A lekerekített sarkú, téglalap alakú gödör (118. obj.) betöltését egy, összességében mintegy1,5 m2-es területen ca. 20 cm vastag paticsfal omladék zárta. Az omladék egy sekély, kövekkel betömködött objektumra (193. obj.) borult, illetve egy kerek, szintén feltételezhető módon a tereprendezés során kövekkel (többek között épület kváderkövével) betömött tárológödör (192. obj.) vágta. A földfelszíni ház legkésőbb 10. század végi keltezését egy másodlagos, kivágott II. Nikephoros Phokas bizánci arany solidus (tpq 969) is jelzi, amely az objektum jelentkezési szintje felett került elő. A tavaly feltárt 8-9. századi ötvöskemencétől (79. obj.) 75 cm-re délre kövekkel körberakott kemence (148. obj.) került napvilágra. Az objektum bontása során tisztázódott, hogy egyértelműen nem házhoz tartozott. Ugyan kizárólag a morfológiáját tekintve az objektum funkciója nem dönthető el, felmerül annak lehetősége, hogy az – vélhetően az ötvöskemence összefüggésében – szintén valamely fémműves tevékenységhez kapcsolható. Környezetéből és betöltéséből ugyanis a 8-9. századi kerámiatöredékek mellett újabb öntőtégelyek, olvadék- és tapasztásdarabok kerültek elő. Az Árpád-kor korai szakaszához két földbe mélyített házat (162, 168. obj.) köthetünk. A megközelítőleg négyzetes, 2.5-3 m oldalhosszúságú objektumokban cölöphelyeket, korábbi periódushoz köthető tárológödröt és keleti oldalukon kemencéket figyeltünk meg. A 162. számú ház 2,8×3,1 m alapterületű, az északi oldalát egy későbbi szemetesgödör elvágta. Két kemence tartozott hozzá, de nem egyszerre használták őket. A 164. objektum lehetett a korábbi, míg a 165. objektum a későbbi. Ez utóbbi kemence előtti gödör (181. obj.) felső betöltéséből agyag hálónehezékek kerültek elő. (13-14. kép) A 168.obj. számú ház 2,6x,2,9 m alapterületű. A hozzá keletről csatlakozó kemencéjének száját kövekkel és római téglákkal rakták ki és szinte teljes egészében megmaradt. A közepén egy 1,4 m átmérőjű gödör helyezkedett el. (15. kép) A 13. századra tehető egy nagyobb ház (141. obj.) használata, amely 3,6×3,7 m alapterületű volt. Cölöpök a középtengelyen, kemencéje (2017/78.obj, 170.obj.) az északi oldalon helyezkedett el. A kemence szájának két oldalát egy-egy kővel erősítették meg, két sütőfelületét sikerült feltárni. A ház sárga agypadlóját is sikerült megfigyelni. A kemence előtt egy gödör (177. obj.) helyezkedett el, melyre ráfedett a padló és a kemence sütőfelülete is. Ebből egy bizánci mintára veretett bronzpénz (III. Béla, 1172-1196) került elő, ami a datálás biztos támpontját jelenti. A házak közötti kisebb-nagyobb gödrök korszakolását részint a leletanyag, részint szuperpozíciós helyzetük határozta meg. A kisebb tárológödrök vagy vermek kb. 1 m mélyek és 1 m átmérőjűek, a nagyobbak 1.5-2 m mélyek voltak. A gödrök egy részénél megfigyelhető volt, hogy az aljuk részben 1-2 cm vastagon át van égve. A kisebbekből (152, 177, 178, 181, 189, 193. obj.) közepes mennyiségű leletanyag, míg a mélyek (169, 190, 192. obj.) betöltéséből ennél is kevesebb, főleg téglatöredékek, kövek kerültek elő. Emellett szabálytalan alakú gödröket (133-136, 140, 143, 147, 156, 163, 167, 171, 175, 180, 188, 198. obj.) és egy hosszúkás, sekély, főleg háztartási szeméttel és építési törmelékkel feltöltött gödröt (161. obj.) figyeltünk meg.

A leletanyag A felső mintegy 60 cm-es rétegben a korábbi évekhez hasonlóan teljesen kevert leletanyag volt: római kortól egészen a hódoltság koráig. A kevert rétegből és a középkori gödrök, házak betöltéséből egyaránt kerültek elő 4. századi római bronzok. Emellett középkori ezüstpénzek (I. László, II. Adalbert) és I. Ferdinánd (1526-1564) kuttenbergi ezüstje utalt a későbbi periódusokra (16. kép). A fémkereső műszer folyamatos használatának köszönhetően számos ólomdarab (olvadék, öntvény, súly, puskagolyók), bronztárgy (veret, hagymafejes fibula, lemezdarabok, függő), kb. 220 római és középkori érem került elő. A vasból készült tárgyak nagy része szög vagy kés, különböző pántok töredéke volt. (17. kép) A leletanyag egy részét az építési törmelék képezte: kisebb-nagyobb kövek (köztük több faragott) és habarcsrögök mellett tegula töredékekkel találkozhattunk nagy számban. Néhány ujjbehúzásos és állatnyomos mellett említést érdemel két bélyegtöredékes (Terentius és Lupicinus), amelyek a 360-70-es évek építkezéseire utalnak. Mindenképpen további elemzés alá kell venni az északnyugati helyiségben talált, izgalmas leletanyagot (1 merevkarú és 2 aszimmetrikus vas mérleg, ólomsúlyt, mellette I. László denárja és egy friesachi denár, 12-13. századi főzőedények). Emellett a római, kora középkori és Árpád-kori élet kerámiából készült használati tárgyai (elsősorban főzőedények, köztük egy bogrács és agyagnehezékek) érdemelnek említést. A teljes leletanyag a Mátyás Király Múzeumban került elhelyezésre, ahol már a feltárással egy időben megkezdődött a tárgyak tisztítása, konzerválása, amelyet Grósz Zsuzsanna és Herceg Zsuzsa restaurátorok végeznek – munkájukat ezúton is köszönjük.

Összefoglalás Az idei eredmények az előző években kirajzolódó képet színesítik tovább. Szórványos adatok utalnak a 4. századot megelőző római jelenlétre (2-3. századi érmek, fibulák), ugyanakkor a mázas, besimított és kézzelformált edénytöredékek alapján még az éremforgalom után is, legalább az 5. század első feléig bizonyítható az erőd használata. Feltételezhetően a 8. század végén jelent meg egy közösség, akik részben a római falakat újították meg, részben faszerkezetű épületeket és az azokat körbekerítő palánkfalat emeltek az erőd belsejében. Az avar kor végi, illetve (korai) Karoling hagyaték interregionális kapcsolatrendszerre utal (lásd a 9. századi grafitos kerámia, a polírozott luxuskerámia, a késő avar kori kisszíjvégek, fülbevaló, illetve a Karoling kultúrkörhöz köthető sarkantyúlelet jelenlétét az egykori centrum területén). A megrendelőket vélhetően saját, helyben dolgozó ötvöseik láthatták el nemesfémből készült ékszerekkel, kistárgyakkal (lásd tavaly feltárt ötvöskemence). A 10-13. század folyamán lakott központ belső elrendezésére a kőépületek mellett feltárt földbemélyített házak és tárológödrök, míg intenzitására az egyre nagyobb számban előkerülő érmek (I. István, I. László, III. Béla, friesachi veretek) és a mindennapi élet kellékei adnak támpontot. Úgy tűnik, hogy az 1, 21 és 128. objektum betöltésében talált vastárgyak (olló, kések, verőtövek, mérlegek) és fémhulladékok egy, a tatárjárás előtt működő pénzverő műhely vagy valamilyen más, kereskedelemmel kapcsolatos intézmény létére utal. A 2013-14 folyamán feltárt kora középkori templom és az építésekor betömedékelt, eddig csak alapozási árkokkal jelentkező építmény, a 2015-ben 13. század első feléhez köthető környezetből előkerült verőtövek, a 2017-ben napvilágot látott 9. századi nemesfémolvasztó kemence, valamint a 2018-ban végzett feltárás előzetes eredményei is bizonyítják az évente 150-200 m2-en folyó kutatás fontosságát.

Köszönetnyilvánítás A munkálatok anyagi fedezetét – immár 5. éve – részben NKA támogatásból, részben a Mátyás Király Múzeum saját forrásból oldotta meg. Idén is sokan segítették munkájukkal, szaktudásukkal a feltárást. (18-20. kép) Ezúton is köszönjük Buzás Gergely és Szőke Mátyás szakmai tanácsait, valamint dr. Kovács Gergely és Molnár Gergely munkáját és az ásatás lebonyolításához nyújtott önzetlen segítségét. A feltárt objektumok geodéziai, illetve térinformatikai rögzítését Harmath András és Tolnai Katalin végezte. Külön köszönet illeti önkénteseinket (Vassné Angyal Erzsébetet, Ambrus Gabriellát és családját), a jelenlévő régészeket (Csippán Pétert, Kocsis Anitát, Kováts Istvánt, Máthé Genovévát, Sarkadi Gergelyt) és egyetemi hallgatókat (Balatincz Annát, Polyák Emíliát, Popovics Orsolyát, Dr. Erdősi László Gábort) valamint Molnár Erzsébetet, Molnár Évát, Balogh Ádámot kitartó munkájáért. Köszönjük továbbá a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium, az újpesti Babits Mihály Gimnázium és a csákvári Esterházy Móric Általános Iskola diákjainak önkéntes munkáját is. Segítőink voltak még: Anda Zalán, Horváth István, Kocsis László és Pálinkási Hunor akik a fémkereső lankadatlan használatával hozzájárultak az apróleletek számának gazdagításához.

Az ásatás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Irodalom: Boruzs 2015 = Boruzs Katalin: Előzetes jelentés a Visegrád-Sibrik dombi ispánsági központ 2015. évi kutatásáról. In: Fiatal középkoros régészek VII. konferenciájának tanulmánykötete. Előkészületben.

Boruzs – Merva – Szabó 2018 = Boruzs Katalin – Merva Szabina – Szabó Balázs Sándor: Előzetes jelentés a Visegrád, Sibrik-dombon 2017-ben végzett tervásatásról. In: Archaeologia – Altum Castrum Online (2018).http://archeologia.hu/content/archeologia/492/boruzs-merva-szabo-sibrik-2.pdf(letöltés: 2018. október 26.)

Buzás 2013 = Buzás Gergely: A visegrádi ispáni vár régészeti kutatása. In: Archaeologia – Altum Castrum Online (2013). http://archeologia.hu/content/archeologia/216/buzas-gergely.pdf (letöltés: 2018. október 26.)

Buzás et al 2014 = Buzás Gergely – Boruzs Katalin – Merva Szabina – Tolnai Katalin: A kora középkori kontinuitás kérdése a visegrádi későcsászárkori erődben a legújabb régészeti kutatások tükrében. In: Magyar Régészet Online Magazin (2014 tavasz). http://www.magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2014/05/Buzas_14TA.pdf (letöltés: 2018. október 26.)

Buzás et al 2017 = Buzás Gergely – Boruzs Katalin – Merva Szabina – Tolnai Katalin: Régészeti kutatások a visegrádi Sibrik-dombon. In: Communicationes Archaeologicae Hungariae 2017. 193-235.

Merva 2017 = Merva Szabina: 8-9. századi ötvöskemence Visegrád, Sibrik dombról. In: Magyar Régészet Online Magazin (2017 tél) http://files.archaeolingua.hu/2017T/Merva_H17T.pdf, ugyanaz angol nyelven: http://files.archaeolingua.hu/2017T/Merva_E17T.pdf

Soproni 1954 = Soproni Sándor: A visegrádi római tábor és középkori vár. In: Archaeologiai Értesítő 81 (1954) 49-53., III-VIII. tábla

Szőke 2000 = Szőke Mátyás: Visegrád koraközépkori vára, 363–364.In: Marosi Ernő (szerk.): Európa közepe 1000 körül. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 2000.

Tolnai 2013 = Tolnai Katalin: A Visegrád-Sibrik dombon feltárt maradványok története. In: Archaeologia – Altum Castrum Online (2013). http://archeologia.hu/content/archeologia/179/sibrik-tolnai.pdf (letöltés: 2018. október 26.)

Képjegyzék: 1. kép:A Visegrád, Sibrik-dombi lelőhely kutatással érintett területei. Tolnai Katalin térképe.

kép:Visegrád, Sibrik-domb. Drónfotó a 2018-ban feltárt területről. Fotó: Harmath András.

3-4. kép: Visegrád, Sibrik-domb. A 2018-ban feltárt terület felszínrajza.

kép: A 128. objektum, bontás közbeni állapot.
kép: Visegrád, Sibrik-domb. A 2013-2018 között feltárt terület összesítő alaprajza.
kép: Hagymafejes fibula a 128. objektum környékéről.
kép: Iulianus császár (361-363) sirmiumi verete.