1387-ben Mária királynő férjét, Luxemburgi Zsigmondot is királlyá koronázták. 1395-ig, Mária haláláig, együtt uralkodtak. Zsigmond, mint az Anjou-ház örököse hivatalos székhelyét továbbra is Visegrádon tartotta, de ő maga sokszor Budán tartózkodott. Visegrádon befejezte a palota építését és mellette ferences kolostort alapított. 1401-ben a fellázadt főurak II. Károly fiát, Nápolyi Lászlót hívták meg a trónra, Zsigmondot pedig a visegrádi várba zárták. Zsigmond végül fölülkerekedett a harcban. 1408-körül az udvar hivatalai is Budára költöztek és ettől kezdve Visegrád végleg elvesztette királyi rezidencia rangját, bár az uralkodó továbbra is gyakran megszállt visegrádi palotájában.

 Zsigmond utódja veje, Habsburg Albert volt, aki 1439 őszén súlyosan megbetegedett, majd Visegrádról Bécs felé utazva meghalt. Özvegye, Erzsébet, az Albert halála után megszületett fia, V. László számára egy udvarhölgyével, Kottaner Jánosnével 1440 február 20-21-én ellopatta a koronát a visegrádi fellegvárból.

 A gyermek megkoronázása után a koronával együtt III. Frigyes császárhoz menekült Bécsújhelyre, a magyar rendek ugyanis a lengyel királyt Ulászlót választották uralkodójuknak. V. László csak azután érvényesíthette jogait, hogy I. Ulászló 1444-ben a várnai csatában elesett, ám az ifjú király még sokáig nem hagyta el III. Frigyes ausztriai udvarát.

 V. László 1458-ban bekövetkezett halála után a Hunyadi Mátyást választották magyar királlyá. Mátyás feleségül vette Pogyebrád György cseh király lányát Katalint, és többek között Visegrádot is nekiadta. Az ifjú királyné 1464-ben meghalt, így Visegrád újra királyi birtokba került. Az elnéptelenedett városba a király 1474-ben erdélyi szász telepeseket hívott. 1476-ban a visegrádi uradalmat a királyi magánbirtokokat kezelő budai udvarbírósághoz csatolták és Mátyásnak Aragóniai Beatrixxel kötött házassága alkalmából megkezdték a palota és a vár felújítását. Ezek a munkák az 1480-as évek közepén fejeződhettek be.

 Mátyás halála után, 1490-ben a Corvin János kezén lévő visegrádi várat várnagya átadta Jagelló Ulászló cseh király híveinek, akiknek hamarosan sikerült Ulászlót magyar királlyá koronázniuk. Rövid idő múltán a fellegvár kikerült a király fennhatósága alól, az 1492-es országgyűlés határozata alapján a fellegvárat és az itt tartott koronát az országgyűlés által választott koronaőrökre kellett bízni. A király kezén maradt az alsóvár és a palota, ami mellett II. Ulászló újjáépítette a ferences kolostort. A XV. században, a királyi udvar távozásával mezővárosi méretűre zsugorodott település még őrizte régi kiváltságait, amit a Jagelló-kor országgyűlései sorozatosan támadtak. (BG)