1526-ban, a mohácsi csatavesztést követően a törökök még sikertelenül ostromolták a  fellegvárat. A későbbiekben azután az ország két koronás főjének kezén többször gazdát cserélt Visegrád, míg 1544-ben végleg a török kaparintotta meg. A település elveszítette korábbi jelentőségét; sokan elmenekültek, helyükre mohamedán családok települtek be. A törökök fokozatos térhódításával párhuzamban csökkent a hely stratégiai jelentősége, a vár muzulmán helyőrsége létszámban megfogyatkozott. 1595-ben azután a Mátyás főherceg vezette keresztény seregek ostrommal vették vissza a visegrádi erősséget.

 1605-ben - úgy tűnik - a Visegrádra vezényelt zsoldosokból álló helyőrség különösebb ellenállás nélkül adta meg magát a török hadaknak. 1684-ben a keresztény csapatok Lotharingiai Károly fővezérletével felszabadították Visegrádot.

 Alig indultak meg a javítási s erődítési munkálatok, amikor 1685 nyarán, 16 napi kemény ostromot követően újból a törökök vonulhattak be Visegrádra, akik - helyzetüket már reménytelennek ítélve - hamarosan kiürítették,  megrongálták a várat, majd Budára húzódtak vissza. 1686-ban a nemzetközi keresztény hadsereg - Budára tartván - már akadálytalanul jutott át a Duna-szoroson. (IL)