A helyiség falainak alsó része feltehetően I. Lajos uralkodásának elején, az 1340-es években épült egy templomhajó falaként. A templom azonban soha sem készült el. A falakat az 1350-es években egy palotaszárny építéséhez használták fel.

 A XIV. század végén Zsigmond alakíttatta ki a korábbi épület falainak felhasználásával a palota nagy présházát. A famennyezettel fedett tér délkeleti sarkában falazott taposókád állt. A présház bejárata elé egy erkélyalépítményt építettek, amelynek falaiban ülőfülkéket alakítottak ki.

 Mátyás király uralkodása idején a présház épületén nem változtattak.
ején a présház a törmelék alá került, de a XVIII. század második felében kiásták és újra használatba vették. Eredeti nyílásait befalazták, a taposókádat lebontották. Terét két részre osztották: északi harmadában boltozott lejáratot építettek, déli részét pedig beboltozták. Déli falán két ablakot törtek. 1773 után épült déli oldalához egy új pince amely felé ajtót nyitottak. A XIX. században a présházat betömték, északkeleti sarkában lépcsőt építettek a belső pince számára.