Az őskőkor emberének leletei még nem kerültek elő Visegrádon, annak ellenére, hogy a környéken (Dömös, Nagymaros, Pilismarót, Szob stb.) mindenütt megtaláljuk a kezdeti kultúrák nyomait és Vértesszőlős lelőhelye légvonalban alig 40 km. A Duna medrének kotrása során ősszarvas- és mamutcsontok is előbukkantak. A lepencei ásatás során barlangi medve foga került felszínre.

 A ma ismert legrégebbi településnyomok ugyanitt az újkőkor végéről, a rézkor elejéről ismert lengyeli kultúrához tartoznak.

 A bronzkorból Dióson szórványos középső bronzkori leletek mellett jelentős a későbronzkori (Kr. e. XIII. század) halomsíros kultúra emlékanyaga. A bronzkor végén (kb. 3000 éve) az urnamezős kultúra népessége az egész Dunakanyarban, a patakok torkolatvidékén és a szigeteken is megtelepült. Ez időtől kezdve különféle népcsoportok a vidéket máig folyamatosan lakják. A vaskori kelták ittlétét a Kr. e. III. századtól a Kr. u. I. századig nyomon követhetjük. Lelőhelyeik Dióson, Lepencén, a Várkertben és a mai falu területéről ismertek. (GD)