A palota Mátyás-kori átépítése az 1480-as évek közepe felé fejeződhetett be. A pompás épületet Mátyás király utódai, a Jagellók is gyakran használták, helyreállításra azonban ekkor még nem volt szükség. 1526-ban, a mohácsi csata után menekítették először a palota kincseit Pozsonyba. Ekkor érték az első károk az épületet is, mikor egy portyázó török csapat a várost fosztogatta. 1539-ban Szapolyai János király renoválta a palotát és itt töltött egy nyarat feleségével. 1544-ben Visegrád a törökök kezére került, és végérvényesen megindult az elhagyott palota pusztulása.

..

Alaprajz

A palota pusztulása és helyreállítása

A török kézen lévő palotát 1573-ban egy utazó, Reinhold Lubenau már romosnak írta le. Az 1595-ös keresztény ostrom során végképp használhatatlanná vált az épület. Ám romjai még a XVIII. század közepéig magasan álltak. Csak ekkor bontatta le őket a birtokos Starhemberg család. 1762-ben a palota helyén, a romok felhasználásával épült ki a kamarai uradalom központja. A feltárásokat 1934-ben Schulek János kezdte meg, majd 1949-től Héjj Miklós folytatta. A jelenleg is folyó újabb ásatások 1985 óta tartanak. Lux Kálmán, Sódor Alajos és Sedlmayr János műemléki helyreállításai után ma a palota teljes rekonstrukciója van folyamatban.

A palotaásatások 1940-ben

Palotajátékok

1986 óta folyamatosan megrendezik a visegrádi palotajátékokat a Mátyás Király Múzeum területén. A rendezvénynek egyszerre célja a középkor mindennapi életének, szokásainak megismertetése a palota látogatóival, Visegrád értékeinek bemutatása, és az igényes szórakoztatás.

A palotajátékok mindig július második hétvégéjén kerülnek megrendezésre, péntek-szombat-vasárnapi alkalommal, és általában egy, a palota fénykorából (Anjou- és Zsigmond-kor) vett esemény köré szerveződnek, színpompás királyi felvonulásokkal, lovagi tornával, mutatványosokkal, kirakodóvásárral, lakomákkal.

KA

A palota Anjou-kori kőtára

Három I. Lajos-kori pillér alapozásából számos másodlagosan felhasznált faragott kő került elő. Ezek 1340 körül készültek és egy soha fel nem épült templomba szánták őket. A kövek ma egy XIX. századi eredetű pincében vannak kiállítva. A szentély igen gazdag, ülőfülkés, falpilléres belső faltagolásából igen sok elem fennmaradt, a hajóból csak ablakkereteket ismerünk, illetve van néhány kerengőnyílás elem is. Számos faragvány félkészen került elő. Ezek, valamint az építőpáholy feltárt épületének leletei szemléltetik egy középkori kőfaragóműhely működését.

BG

XIV. századi falpillérlábazat

A palota Mátyás-kori kőtára

Az északkeleti palota középkori borospincéjében az épületrész legfontosabb eredeti, Mátyás-kori építészeti faragványai vannak kiállítva. A díszudvar rekonstruált reneszánsz loggiája mellett az emeleti termek hatalmas későgótikus ablakai és szemöldökgyámos típusajtajai láthatóak. A sarokban álló gótikus kandallóból is több példány állt egykor a palotában. A déli falon elhelyezett két reneszánsz gyámkő egykor a palotakápolna orgonáját hordozta. Az alsó fogadóudvarról származó oszloplábazatokon középkori falfirkák láthatóak.