1355-ben a király visszaköltözött Visegrádra, és hozzáfogott a palota kiépítéséhez. Megszüntették a korábbi utcát, a félbemaradt templomot pedig már nem fejezték be, a kőfaragópáholy épületét lebontották, a félkész faragványokat alapozásokba építették be. A palota egyik épülete az északkeleti udvarházból épült ki, ehhez délről egy új, alápincézett épületrészt csatoltak. A mai palota délnyugati részén is készült egy új palotaépület, amihez a kápolna csatlakozott. E későbbi említésekből ismert kápolna talán azonos az 1366 körül elkészült Szűz Mária palotakápolnával. BG

Az északnyugati részen álló nagyméretű udvarházat lakói hamar elhagyták. Ebbe az üresen álló épületbe költözött be az 1340-es években egy legalább 26 kőfaragóból álló építőműhely, amely a szomszédos udvarház területén egy templomot kezdtek építeni. A ház bejáratai mellé fából nyitott kőfaragószíneket emeltek. A tervezett templom a kései klasszikus gótika egyik legpompásabb magyarországi műve lett volna, ám a királyi udvar 1347-es elköltözése miatt az építkezés abbamaradt, és a már kifaragott köveket a műhelyben hagyták.

BG

1355-re a pénzverőkamarát a városba költöztették. Talán ennek épülete a déli palota alatt feltárt épület. Ez a téglalap alaprajzú, 12x32 m-es ház követi a visegrádi nemesi udvarházak típusát. Pincegádora a hosszoldal közepén nyílott, az emeletre felvezető külső lépcsőt a délnyugati sarokba helyezték el. A kéthelyiséges, kőfalu pince felett favázszerkezetes, kéthelyiséges emelet lehetett. Mivel a hegyoldalba építették, az emelet mögé kő támfalat raktak, ami máig megőrizte a favázszerkezet lenyomatát. Az egyik teremben nagyméretű kemencét építettek.

BG