A IV. sz. végén a hunok által megindított népvándorlás során különböző germán népek vonultak K-ről Ny-ra. Az V. sz. elején a hunok is a Kárpát medencébe tették birodalmuk központját, s innét indították hadjárataikat a kelet- és nyugatrómai birodalom felé. A VI. sz. első felében két germán nép, a gepidák és langobardok háborúi jellemezték a Duna vidéket.

 568-ban az egész Kárpát-medencét egyesítette uralma alatt a keletről jövő avarok népe. Birodalmukat 829 körül a szomszédos hatalmak és a belső viszály döntötte meg. A nomád, félnomád avarok régészeti emlékeit elsősorban a síkvidéki területeken találjuk. A Duna vonalát stratégiai jelentősége miatt ellenőrizték, ezért Visegrádon csak szórványos nyomaik maradtak (Várkert, Sibrik-domb, Széchenyi utca, Lepence, Diós). (GP)

 A magyar honfoglalás után száz évvel első királyunk, Szent István, apja nyomdokán haladva hozta létre a keresztény magyar államot. Ennek egyik korai vármegyeközpontja volt Visegrád. I. Endre és Salamon király korában az uralkodók egyik kedvelt tartózkodási helye lehetett a vár, ezért folytathattak jelentős építkezéseket itt és környékén. László és Kálmán, majd III. Béla uralkodása alatt Visegrád háttérbe szorult a szomszédos dömösi királyi kúria és Esztergom mellett. A XII. században az esperesség is elköltözött Visegrádról Szentendrére. (BG-GP)