A Zsigmond korában a palota belső udvarának csak a keleti, északi és nyugati szárnyán volt egy nyitott, nyolcszögű-pilléres, famennyezetes árkád, a keleti oldalon egyszerű ülőfülkesorral.

Mátyás király uralkodása alatt, 1484-ben, a korábbi árkádok lebontása után későgótikus, csillagboltozatos kerengőt építettek, amelyből négy ajtó vezetett az udvarra, és falait nagy csúcsíves, üvegezett ablakok törték át. A kerengő délkeleti sarkába épült bele az emeleti loggiára felvezető lépcső.

A palota XVIII. századi lebontása során a kerengő ablakos falának faragott köveit kibányászták, csak a törmelék alá temetett alsó kősorok, és a már korábban beszakadt boltozat kőfaragványai maradtak a földben. A bontási törmelék védelmében csaknem teljes magasságában fennmaradt a folyosó keleti külső fala az ülőfülkékkel és a boltozatindításokkal, a fal déli végének kivételével, amelyet a déli szárny pincetetejének vizét elvezető nagy falazott csatorna miatt lebontottak a XVIII. század második felében. E pincetetőzet érdekében ekkor rombolták le a kerengő déli külső falát csaknem a járószintig. Az északi és a támfalként használt nyugati fal alsó fele viszont megmenekült a pusztulástól. Az emeletre vezető lépcsőnek csak az indítása maradt meg.