A XIV. század végén a mai terem helyén nyugaton egy folyosó hózódott, aminek padlóját élükre rakott téglákkal burkolták. A keleti részen két kisebb szoba egy-egy fele helyezkedett el. A szobák a folyosóról nyílhattak, ablakuk magasan, a keleti falon volt elhelyezve. Az ablakok alatt kőkeretes falifülkék voltak. Ezek a földszintiekhez hasonló lakószobák a királyi háznép szállásai lehettek.

A Mátyás-korban megszüntették a korábbi folyosót és lakószobákat. Az újonnan épült boltozott terem keresztosztós, vasrácsos ablaka a hátsó udvarba nyílott. Ez a szoba feltehetően a hercegi lakosztály anticameraja lehetett.

Valószínűleg már a XVI. században készítették a halszálkamintás téglapadlót.

A palota XVI-XVIII. századi pusztulása során a nyugati fal teljesen elpusztult, a keleti viszont jóval a boltvállak magassága felett maradt fenn, megőrizve a boltozati konzolokat és az élkeresztboltozat indításait. Az északi és déli fal ferdén pusztult le, de itt is megmaradtak az ajtónyílások. A falakon a feltárás idején még szinte teljesen megvolt a meszelt vakolat is.