A XIV. század végén a mai terem helyén nyugaton egy folyosó hózódott, a keleti részen pedig egy kisebb szoba, valamint egy másik szobának az egyik fele helyezkedett el. A szobák a folyosóról nyílhattak, ablakuk magasan, a keleti falon volt elhelyezve. Az ablakok alatt kőkeretes falifülkék voltak. Az északi szoba délkeleti sarkában kályha állt, amit a szomszédos szoba kandallóján keresztül fűthettek. Ezek a földszintiekhez hasonló lakószobák az udvari személyzet szállásai lehettek. A Mátyás-korban a korábbi folyosót és lakószobákat megszüntették, és kialakították a mai boltozott szobát. Ennek két kis, vasrácsos ablaka észak fele egy kis udvarra nézett. Ez a helyiség feltehetően a hercegi lakosztály hálószobája lehetett.

Valószínűleg már a XVI. században készítették a halszálkamintás téglapadlót.

A palota XVI-XVIII. századi pusztulása során a nyugati fal erősen lepusztult, csak az alja maradt meg. A keleti viszont jóval a boltvállak magassága felett őrződött meg, a boltozati konzolokkal és az élkeresztboltozat indításaival. Az északi és déli fal ferdén pusztult le, de itt is megmaradt az ajtó, illetve az ablakok - a keleti épebben, könyöklőjével, ülőpadkáival együtt.