A XIV. század végén a mai terem helyén nyugaton egy folyosó hózódott, a keleti részen pedig egy kisebb szoba, valamint egy másik szobának az egyik fele helyezkedett el. A szobák a folyosóról nyílhattak, ablakuk magasan, a keleti falon volt elhelyezve. Az ablakok alatt kőkeretes falifülkék voltak, a délkeleti sarokban kandalló állt. Ezek a földszintiekhez hasonló lakószobák az udvari személyzet szállásai lehettek.

A Mátyás-korban a keleti és talán a nyugati fal kivételével a többi falat elbontották megszüntetve ezáltal a korábbi folyosót és lakószobákat.
A megmaradt falak nyílásait befalazták, a kandallókat lebontották. Ekkor alakították ki a mai boltozott termet, amelynek ablaka csak a loggiára nyílhatott. Ez a helyiség feltehetően a hercegi lakosztály magánebédlője lehetett.

A palota XVI-XVIII. századi pusztulása során a nyugati fal teljesen elpusztult, a keleti viszont jóval a boltvállak magassága felett maradt fenn, megőrizve a boltozati konzolokat és az élkeresztboltozat indításait. Az északi és déli fal ferdén pusztult le, de itt is megmaradtak az ajtónyílások. A falakon szinte teljesen megmaradt a meszelt vakolat is.