A lakópalota belső udvar a XIV. század végén épült meg. A keleti oldalát elfoglaló árkádsorhoz csatlakozva ekkor egy hatalmas, nyolcszögű, torony formájú, emeletes díszkút csatlakozott, amelynek a rekonstrukciója ma a visegrádi Salamon-torony kiállításán látható.

 Mátyás király korában az árkádsort és a kutat lebontották, helyettük 1484-ben felépült a későgótikus, csúcsíves ablakokkal és négy kapuval áttört kerengő és az udvar közepére a vörösmárvány, reneszánsz Herkules-kút. Az építkezést az egyik boltozati homlokív-zárókőre vésett évszám keltezi.

 A XVI. század második felében a palota rommá válása során a kút nagy részét a romok maguk alá temették, ezért e darabok megmenekültek a XVIII. századi kőbányászástól, ami viszont a kerengőfalak felső részét elpusztította.