A XV. század elején épült. Egy híd kapcsolta a keleti palotaszárny második emeletén elhelyezkedő királynéi magánlakosztályhoz. E híd felett volt a fürdő előtere. Ebből két kamra nyílott, egy hypocaustummal (padlófűtő kemencével) fűtött, hideg és melegvizes csappal ellátott izzasztókamra és egy kis kőlapokból összeállított ülőkáddal ellátott, szintén hideg és melegvizes csappal felszerelt fürdőkamra, amit a helyiség között álló kerek kemence fűtött. E kemencén melegítették a falba rejtett vízvezetéken érkező vizet is. A kemencéket a padló alatti fűtőkamrából fűtötték.

Mátyás király korában a fürdőkamrát és az előteret megszüntetve, de a mosdóhelyiséget és a falfülkében lévő kádat meghagyva, a keleti udvar északi végének átboltozásával egy nagyobb fürdőtermet alakítottak ki, amely a királyné nyári lakosztályának ebédlőterméből nyílott.

A XVI-XVIII. században a fürdő falai elpusztultak a keleti fal kivételével, de ennek is csak falmagja maradt meg a vízvezeték feltört kőcsatornájával, amelyből az ólomcsöveket kirabolták. A fürdőalépítmény boltozata beszakadt, de fennmaradt a két kemence tűztere, a fűtőhelyiség, a kőkád egy része.