A szoba a XIV. század végén épült. A belső udvarról nyíló, sarokba helyezett bejárata mellett talán eredetileg egy ablak is lehetett, ami alatt belül ajtóval lezárható faliszekrényt helyeztek el. A másik ablak a kert felé nyílhatott. Az északketi sarokban állt a kandalló, mellet az keleti falon két kis falifülkét alakítottak ki, feltehetően a köztük elhelyezett nagyméretű, többszemélyes ágy két oldalán. A szoba padlóját élükre rakott téglákkal burkolták, mennyezetét pedig fagerendákból ácsolták. Ez és a földszint többi hasonló szobája a királyi udvar rangosabb személyzetének lakóhelye lehetett. E szoba kapcsolata a nyugati szárny – feltehetően hivatali helyiségeknek használt – termeivel arra vall, hogy itt talán a hivatali, kancelláriai személyzet lakhatott.

A Mátyás korban elbontották a szoba kandallóját, a keleti fal falifülkéit és valószínűleg az udvari ablakot is befalazták, mennyezetét feltehetően dongaboltozatra cserélték, padlóját pedig terrazzoval burkolták. Ekkor lehetséges, hogy megszűnt a lakószoba funkciója és csak valamilyen alárendelt szerepben talán raktárként használták tovább.

A palota romjainak lebontása után a falak alsó része az ajtónyílásokkal és falifülkékkel, valamint a kandallócsonkkal maradt meg a törmelék alatt.