A szoba a XIV. század végén épült. A belső udvarról nyíló, sarokba helyezett bejárata mellett talán eredetileg egy ablaka is lehetett. A másik ablak a kert felé nyílott. Az északkeleti sarokban állt a kandalló, mellette a keleti falon két kis falifülkét alakítottak ki, feltehetően a köztük elhelyezett nagyméretű, többszemélyes ágy két oldalán. Mennyezetét kőkonzolokra támaszkodó fagerendákból alakították ki. Ez és a földszint többi hasonló szobája a királyi háznép lakóhelye lehetett.

 A Mátyás korban a szobát dongaboltozattal látták el, valószínűleg az udvari ablakot befalazták, ajtaját új kerettel látták el. Téglapadlóját valószínűleg a XVI. század elején újították meg. Funkciója feltehetően nem változott.

A palota romjainak lebontása után a törmelék alatt a szoba falai a nyílásokkal, kandallóval és egy Zsigmond-kori, mennyezeti konzollal, valamint a meszelt vakolat foltjaival együtt nagy magasságban megmaradtak.