A XIV. század végén épült, az emelet főbejárata volt a kápolnaterasz felől. Falait csúcsíves, háromkaréjos ülőfülkesorok díszítették. A Mátyás korban feltehetően beboltozták.

A palota XVI-XVIII. századi lerombolása során teljesen elpusztult, ülőfülkéinek kőfaragványai a déli szárny földszintjére zuhantak. Az eredeti ülőfülkék kövei ma a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításán láthatóak, eredeti helyükön ma másolatok vannak.