A palota földszintjén a hivatali helyiségek, és a királyi háznép legelőkelőbb tagjainak szállásai kaptak helyet. Ezen a szinten volt a király magánkertje is.

A Díszudvar Zsigmond-kori nyolcszögletű díszkútja.

Az északkeleti palota belső udvarát Zsigmond-király korában egy kétszintes, toronyszerű csorgókút díszítette. Márvány medencés, oszlopos alsó szintje az udvar keleti oldalán húzódó árkádsorra támaszkodott. Erkélyszerűen kiképzett emeletén állt a kút felső szintjének fiálés lezárású, oszlopos építménye. A kút mintaképei valószínűleg Franciaországból származtak, de kivitelezésében a prágai Parler-műhely stílusát képviselő mesterek játszották a vezető szerepet. A kutat Mátyás korában bontották le. A feltárt töredékekből rekonstruált alsó szintje ma a Salamon-torony földszintjén látható.

A Herkules-kút

A díszudvar lebontott Zsigmond-kori kútja helyére 1484 körül készült el a vörösmárványbül faragott, reneszánsz Herkules-kút. A kút mestere Giovanni Dalmata, traui (ma Trogir, Horvátország) származású, római szobrász volt, aki a Mátyás építkezésein dolgozó olasz-dalmát szobrászműhelyt vezette. A Herkules-kút a legkorábbi reneszánsz műalkotás, amely olasz területen kívül született.

A Mátyás király címereivel díszített kút szobra a lernai hydrával küzdő Herkulest ábrázolja. A szobrász Herkulest gyermekként ábrázolta, utalva erre Mátyás fiára, az ekkor még gyermek, trónörökös Corvin Jánosra, aki a – hydra által jelképezett – osztrákok felett aratott győzelem után 1485-ben a diadalmenet élén vonult be a meghódított Bécs városába.

A kutat először 1526-ban rongálták meg a törökök, egyes részeit ezután az udvar északkeleti szobájába vitték be. Később a palota pusztulásakor a kút a törmelék alá került.

A kút eredeti töredékei ma az udvar északkeleti saroktermében vannak kiállítva, míg eredeti helyén rekonstruált másolata áll.