A kőtár harmadik terme egy barokkori pincéből lett kialakítva. Itt a befejezetlen Nagy Lajos kori kápolna összeállított kőfaragványai tekinthetőek meg.
A kápolna köveit a palota fogadóudvarán álló, az 1340-es években már az építőműhely által használt, régi királyi lakóház mellett felállított kőfaragószínekben, az úgynevezett páholyokban faragták ki. A munkában legalább 21 kőfaragó vett részt, akik mesterjegyeiket a legtöbb faragványra rávésték.
A munka azonban hirtelen megszakadt. Ennek az lehetett az oka, hogy 1346-ban Nápolyban meggyilkolták Lajos király öccsét Endre herceget, és ezét 1347-ben Nagy Lajos háborút indított a nápolyi királyság ellen. A hadjáratok idején a távollévő király helyett az ország kormányzója Lajos másik öccse István herceg lett, István azonban Budán alakította ki rezidenciáját. Így a visegrádi palotaépítkezés egy időre leállt.
Amikor a nápolyi háború öt évvel később befejeződött, és újra megindult a visegrádi építkezés, nem folytatták a korábban félbehagyott kápolnát, és a régi kőfaragóműhelyt is lebontották, hogy a helyén új udvart alakítsanak ki.
A műhely építőanyagát és a kápolna köveit egy tervezett új palotaszárny támpilléreinek alapozásába falazták be. Ezekből kerültek elő az itt látható faragványok 1991-ben, és onnan őket kiemelve lehetett összeállítani azt a gótikus kápolnát, amely a középkorban valójában soha sem épült fel.
A kiállítás fölső folyosóján olyan félbehagyott faragványok láthatóak, amelyek jól mutatják a középkori kőfaragók munkamódszereit.